Évente több millió tonna kukoricát és búzát termesztenek és dolgoznak fel olyan magas minőségű termékekké, mint a bioetanol, a keményítő és az édesítőszerek. A folyamat során a gabonát megőrlik, majd kivonják belőle a kívánt terméket. Bas elmagyarázza: "Ezeknek a folyamatoknak a melléktermékei olyan maradékanyagok, amelyeket nem használnak fel az elsődleges termelési láncban. Például a kukorica feldolgozása során a melléktermékek lehetnek rostok, kukoricaszirup vagy kukoricakivonat."

Ezeket az összetevőket általában összekeverik, megszárítják, pelletálják, majd eladják a takarmányiparnak. "Azonban" – folytatja Bas –, "a szárítás egy rendkívül energiaigényes folyamat, amely magas költségekkel és jelentős szén-dioxid-kibocsátással jár. Ráadásul a takarmányipar további energiát használ fel a pelletek újraőrlésére, mielőtt saját takarmánykeverékeit elkészítené belőlük."

Alacsony szén-dioxid-lábnyomú takarmányadagok

Ha a száraz melléktermékek helyett a feldolgozatlan, azaz nedves és folyékony melléktermékeket használják, a gabonafeldolgozók csökkenthetik kibocsátásaikat és energiafogyasztásukat, így közvetlen költségmegtakarítást érhetnek el és stabilizálhatják kiadásaikat.

Neil szerint az ellátási lánc más szereplői is előnyhöz juthatnak a nedves melléktermékekből. "Ezekkel a melléktermékekkel a gazdálkodók alacsony szén-dioxid-lábnyomú takarmányt biztosíthatnak állataik számára, ami segít nekik megfelelni a tej- és húsfeldolgozók által támasztott követelményeknek."

Bas azonban rámutat, hogy ez az átállás hatással van mind a beszállítókra, mind a gazdálkodókra: "Természetesen ez helyzetfüggő, de sok termelő nincs felkészülve a nedves melléktermékek kezelésére. Sok esetben ez változtatásokat igényel a meglévő infrastruktúrában. Itt jövünk mi a képbe."

Teljes felelősségvállalás

Bas és Neil európai beszállítókkal dolgoznak együtt, hogy egy új folyamatot és ellátási láncot hozzanak létre a nedves melléktermékek számára, a Duynie különböző európai piacokon szerzett tapasztalatára támaszkodva. "Teljes felelősséget vállalunk a melléktermékek kezeléséért" – mondja Bas. "Ez azt jelenti, hogy biztosítjuk a termelés folytonosságát, a biztonságot, a nyilvántartást és a dokumentációt, valamint egy hatékony logisztikai folyamatot."

A Duynie emellett piacokat fejleszt és kezel annak érdekében, hogy biztosítsa a nedves melléktermékek megbízható értékesítését. "Minden új piacnak megvannak a saját szabályozásai és igényei. Az üzletfejlesztésben, táplálkozásban, egészségügyben és szabályozásokban szerzett tapasztalatunk lehetővé teszi, hogy sikeresen lépjünk be ezekre a piacokra."

Erős partnerségek

Neil egy példát hoz fel arra, hogyan segítettek egy beszállítónak új piacra lépni: "Tavaly segítettünk egy nemzetközi keményítőgyártónak Európában teljesen átállni a száraz melléktermékekről a nedvesekre. A projekt mindössze három hónapig tartott. Felmértük piacukat, létrehoztunk egy ellátási láncot, és biztosítottuk a szükséges berendezéseket a logisztikai folyamatok gyári átalakításához."

"Megvizsgáltuk a melléktermékek iránti helyi keresletet, kapcsolatba léptünk táplálkozási szakértőkkel, és felkeltettük az érdeklődést az új termék iránt. Körülbelül 15 járművet biztosítottunk a folyamatos 24/7 elszállításhoz, valamint befektettünk keverőberendezésekbe és biztosítottunk egy projektcsapatot, hogy a termék stabilan, kiváló minőségben és piacképes módon készüljön el. Három hónapon belül nulláról heti 3000 tonnára nőttünk!"

Az erős partnerségek révén a Duynie különböző piacokon megjelenő kihívásokkal is meg tud birkózni, például a mikotoxinok jelenlétével a gabonákban. Bas elmagyarázza: "Ez befolyásolja, hogy hol lehet értékesíteni a terméket. A szabályozások országonként eltérnek, és az is számít, hogy tejhasznú vagy húshasznú szarvasmarháknak szánják-e a takarmányt. Mivel ismerjük a piacokat és az előírásokat, előre láthatjuk és megoldhatjuk a problémákat, mielőtt azok akadályt jelentenének a beszállítóink számára. Emellett aktívan kutatunk és dolgozunk a mikotoxinok csökkentésére irányuló megoldásokon."

A jövő egyik megoldása

Neil egy másik példát említ Olaszországból: "Segítettünk egy beszállítónak a teljesen szárított melléktermékekről egy 25–30%-os nedves takarmánykeverékre való átállásban. Mivel irodánk a gyár közelében található, gyorsan tudtuk fejleszteni a piacot. Ezzel a beszállítóval való együttműködésünk volumene minden hónapban növekszik, ami megerősíti számukra, hogy ezeknek a termékeknek van piaca."

Bas így zárja: "A szárítók leállítása kulcsfontosságú lépés a gabonafeldolgozó üzemek jövőbeli fenntarthatósága szempontjából. Minél több szárítót állítunk le, annál több szén-dioxid-kibocsátást és költséget takaríthatunk meg."